A református harangtorony

„A Nemesborzovai harangtorony maga az ácsok mesterfogásainak egész gyűjteménye.”
H.Flórián Mária
 
A ma már a százat is alig elérő lakosú Borzovát inkább – Varga Gyula etnográfus Kismarja-monográfiájának címét kölcsönözve – úgy jellemezhetnénk, hogy „egy falu az országban”. E falu nevét azonban Európa-szerte ismertté tette az a szerencsés – szerencsétlen – döntés, hogy harangtornyát az országos szabadtéri múzeumba szállították.

Az ott álló torony képe valamennyi katalógusba eredeti helyének megjelölésével szerepel, sziluettje pedig a Szentendre–i Szabadtéri Múzeum logójává vált. S ezt nem minden magyarországi település mondhatja el magáról!

A harangtorony építési idejét egyes kutatók 1680 körülre, mások 1794-re teszik. Egy másik adat alapján a templom padlásán hosszú időn keresztül tárolták a torony régi gombját, melynek zászlóján az 1667-es évszám szerepelt.

A torony építéséhez több mint 60 köbméter fára volt szükség, melyből kilenc darab 12 méteres oszlop, gerendák és ferdetámaszok készültek. Alapzatát talpgerendarács alkotja, melyet 5-5, egymásba lapolt hatalmas gerendából készítettek. Így egy 16 négyzetből álló szerkezet jött létre, és ennek középső, négy négyzetből álló részének csúcsaira, ill. oldalfelező pontjaira állítottak fel nyolc, valamint a középpontba a kilencedik 12 méteres oszlopot.

Ez alkotja a torony törzsét. A ferdetámaszokkal és andráskeresztekkel egymáshoz kapcsolt oszloprendet a talpgerendarács külső részéhez, ill. az ennek külső peremén álló, mintegy embermagasságú szerkezethez támasztották ki. A torony szilárdságát fokozza, hogy a lapolásoknál és a csapolások rögzítésére sehol sem alkalmaztak fémből készült szeget, hanem csak a nagy rugalmasságot bírófaszegekkel erősítették egymáshoz az építőelemeket.

A függőleges oszlopok tetején alakították ki az erkélyt (galériát), melynek konzolosan kinyúló gerendáit könyökfák támasztják alá. Az ezt koronázó karcsú toronysisak császárfája a galéria szintjéről indul; a sisak négy szegletén egy-egy fiatorony áll. A tetősíkokat fenyőzsindellyel fedték, ehhez hasonlóan a törzset is. A toronysisak csúcsán félhold és csillagdíszítés látható, a fiatornyokon vörösréz lemezből készült gombok díszlenek.